Sziasztok!

Már rég nem írtam, ez többekközt családi okok miatt van így, illetve azért mert sok előrehaladás nincs az ügyben, feleslegesen pedig nem szeretnék írogatni.

Azért mégis van egy szösszenet!
A Munkaügyi Főfelügyelőségen azért nem haladt az ügy, mert elkavarodott a bejelentésem, de hosszas telefonálgatás árán előkaparták, és megígérték, hogy hamarosan megteszik a szükséges lépéseket!
Nos, ez nem is váratott sokat magára!
A napokban hívott egy hölgy, és közölte, 2008. május 26-ra beidézték a cég vezetőjét, kiváncsi leszek, hogy egyáltalán megjelenik e, illetve magával viszi e a papírjaimat!
Persze nem szeretném illúziókba ringatni magamat, nem is várok sokat a dologtól, de azért talán...

Ezután jöhet a per!
Akkor már több dologról is beszámolhatok nektek!

És most egy személyes üzenet, így blogon keresztül, remélem az illető olvassa! :)

Egy nagyon kedves embertől már rég megszereztem az "új" ügyvezető telefonszámát, aki azt tanácsolta, próbáljam megbeszélni vele a dolgokat!
Sokat gondolkodtam rajta, hogy felhívjam e, illetve családdal, barátokkal átrágtam nem egyszer ezt a felvetést, de végülis arra a következtetésre jutottam: nem pazarolom tovább rájuk az időmet, illetve a pénzemet.
Hogy miért is döntöttem így?
Azt gondolom, hogy elsősorban nem nekem kellene felvennem vele a kapcsolatot.
Én ezt többször megpróbáltam, sikertelenül!
Nem akarok "sebezhetőnek" látszani előttük, hisz ha még én "könyörögnék", hogy intézzük az ügyet hivatalos szervek kihagyásával, azt gondolhatnák, vaj van a fülem mögött. Magyarán valami okból félek a bíróságtól, stb... 
Ezek mellett úgy érzem, ez is csak a felesleges időhúzás kategóriába tartozna.

Végül, de nem utolsó sorban, sem esküvel, sem mással nem tudnának meggyőzni arról, hogy ezekután tisztességesen járnak el velem szemben.
Azthiszem ez érthető...

Szóval! Ezúton is köszönöm az illetőnek, hogy segíteni akart, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy még én kalapoljak!