Sok hivatalban jártam idáig, de ezúttal új tapasztalatokkal lettem gazdagabb.
Az Igazságügyi Hivatalhoz a bíróság irányított, egy mailben. Nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok náluk, de mivel a nép ügyvédjeként vannak hírdetve, reméltem, hogy segítenek megírni a perindítványt, amit én magam is megírnék, de sajnos nem vagyok jártas a paragrafusok, és jogszabályok tekervényes ösvényén!
Meglepetésemre gyorsan fogyatkoztak a váróból az emberek, és mikor sorra kerültem, csak tetézték csodálkozásomat!
Mindenki kedves, mosolyog és segítőkész! Nem úgy néznek az emberre, mintha csak azért született volna, hogy őt bosszantsák, mint a legtöbb hivatalnak nevezett "kriptában".
(Tisztelet a kivételnek, sajnos idáig ilyen benyomással távoztam az összes ilyen helyről.)
Egy fiatal nőhöz kerültem, akivel gyorsan áttekintettük a történteket. Megkérdezte, hogy jártam- e, az Áldozatsegítő Szolgálatnál.
Életemben nem hallottam róluk, a nő gyorsan telefonált is az osztályra,ahol rögtön fogadtak. Kitöltöttünk egy- két papírt némi segítség reményében. Itt is nagyon kedves, aranyos nő fogadott, aki TÉNYLEG mindent megtett azért, hogy segítsen! 
Visszamentem az ügyintézőmhöz.
Ő első körben azt tanácsolta, azonnal írjam meg a rendkívüli felmondásomat, mert ha az orvos keresőképesnek nyílvánít, akkor köteles vagyok munkábaállni, akár tetszik, akár nem.
Megkérdeztem, hogy ilyen esetben köteles vagyok- e a munkáltatónál leadni a táppénzes papíromat, és mi van, ha ők nem továbbítják ahova kell. Sajnos a válasz az volt, hogy igen, nekik kell bevinnem, de felhívta a figyelmemet arra, hogy vigyek tanut, tudjam bizonyítani, hogy átadtam, mert ha nem, akkor hiába vergődök késöbb, hogy leadtam.
Következő hétre beszéltünk meg találkát, mert néhány papírt még össze kellett szednem ezügyben.

Még aznap este megírtam a felmondó levelet, amiben felsoroltam az indokokat és a követeléseimet. Másnap reggel fel is adtam, de nem jött rá válasz. Sem telefon, sem levél.
Sebaj. Eljött a táppénzes papír leadásának napja, be is telefonáltam, hogy számítsanak rám. Édesagyámat vittem magammal, gondoltam, legrosszabb esetben ő tanusíthatja, hogy mi történt. Persze a táppénzes papírt lefénymásoltattam, és kértem a kedves kolleganőt, írja alá, hogy átvette. Nem kellett veszekedni, sem győzködni, szó nélkül megtette. Kicsit megnyugodtam, hogy legalább ezzel nem lesz probléma, talán ezt az egy kötelességüket megteszik.
(Ha tudtam volna, hogy mekkorát tévedtem...)
Át akarták velem vetetni az összes bérpapíromat, amit természetesen nem kaptam meg annakidején a fizetésemmel, csak 3 db- ot, de szerencsére azokat nem írtam alá.
Én megnéztem, és közöltem, ezt sem vagyok hajlandó aláírni, mert nem valós adatokat tartalmaz. Az volt a válasz, rendben, akkor majd írunk olyat, ami neked is megfelel. Erre a mondatra rácsodálkoztam, nem hiszem, hogy ilyet lehet csinálni. Szerencsére néhány bérpapír így is a tulajdonomban van, és ez épp elég arra, hogy bizonyítsam az igazamat, mert mikor eljöttem az üzletből, lefénymásoltam a jelenléti íveket.
Másnap kaptam egy levelet a cégtől, melyben elfogadják a felmondásomat, bár az indokokkal nem értenek egyet.
Mókás, ugyanis minden pontot hivatalos dokumentummal tudok bizonyítani, el sem tudom képzelni, hogy ehhez képest nekik mi van a kezükben.
Természetesen azt is írták, fáradjak be a kilépő papírjaimértm és a járandóságomért. Ez pénteki napra esett, hétfőn be is mentem. A kedves ügyvezető (természetesen) most sem volt sehol. Kifizették a bérem töredékét, és ismét előkerültek a bérpapírok. 
Más papírt nem is óhajtottak átadni, de ugye ezekre előző héten már megmondtam, nem írom alá.
Nem baj, akkor majd hívnak, ha megvan minden, mert a könyvelő intézi a dolgokat.
Anyukám nem bírta szó nélkül, és megkérdezte, az főnök úr ilyenkor merre jár, mert ugye ezeket jobb lenne vele megbeszélni?! 
"Dezső már nincs a cégnél"- volt a válasz. 
Ettől kicsit megijedtem, mivel nem magyar állampolgárok a vezetők. Mi van, ha csak úgy megszűntetik a céget, és eltűnnek?!  

Következő héten az IH- ban megkaptam a szükséges papírokat, néhány ügyvéd nevét és címét, akikhez fordulhatok. (Sajnos ezügyben sem bizonyúltam túl szerencsésnek, de erről majd egy következő posztban.)
A fent említett kérdésemre azt mondták, nem olyan egyszerű egy céget egyik napról a másikra felszámolni, de ha mégis megteszik, akkor már bűntetőjogi felelősség terhei őket.
Még most is csak abban reménykedhetem, hogy ez valamelyest visszatartja őket!

Ha valakinek jogi segítségre van szüksége, vagy bűncselekmény áldozata lett, itt tájékozódhat:

www.kih.gov.hu

Ingyenes zöld szám: 0680/244-4444