(Ez a poszt annyira nem a cégről szól, inkább azért írom le, hogy mindenki tudja mi történt. Ha csak a főnököm, és a köztem lezajló párbeszédet közlöm, nem nagyon lehetne érteni, miről is tárgyaltunk. Holnap leírom a végeredményt és, hogy most hol tartunk!)
Természetesen ugyan olyan napnak indult, mint a többi. Forgalom se több, se kevesebb nem volt, mint egyébként!
Délután jött két nő, körülnézni. Ilyenkor természetesen nekem az a dolgom, hogy beszélgessek velük, eleinte tök mindegy, hogy miről, a lényeg, hogy közlékenyek legyenek. Ezzel nem is volt gond, de kb. 2 perc elteltével beállított egy pasi, és egy nő. Azt állították, hogy várják a nagymamát, mert együtt akarnak vásárolni.
A két nő igyekezett az üzlet végébe csalogatni, de mivel nem szeretek háttal állni senkinek, ezért mindíg úgy helyezkedtem, hogy lássam a párt is! Akkor még nem sejtettem semmi rosszat, ez amolyan megszokás. A pár (folyamatosan az asztalom mellett állt), ezért figyeltem, hogy az asztalon hagyott értékek megvannak e. (Telefonok, MP4 lejátszó, ilyesmi.)
(Így visszagondolva) megelégelhették, és azt mondták, kimennek telefonálni a nagymamának, mert valószínűleg eltévedt!
(Ez volt a vesztem, ugyanis, nem figyeltem, hogy mind a ketten kimentek e.)
Tudni kell, az íróasztal pont úgy volt, hogy mögé nem láttam be onnan, ahol álltam, de eszembe sem jutott, hogy oda bemegy valaki. Az ajtó csukódott, így nyugtáztam magamban, kimentek.
A két nőnek már az árajánlatot írtam, kiválasztották, hogy mit akarnak, (háttal az ajtónak, és az asztalomnak).
Nem sokkal késöbb az ajtó nyitódott, és mire hátranéztem a pár már ismét ott állt az asztal mellett.
Mosolyogtak, és azt mondták, várnak még egy darabig, de ha nagymama nem érkezik meg, megkeresik, és olyan fél óra múlva jönnek vissza.
A két nővel már a fizetést tárgyaltam, de nálam sajnos nem lehetett bankkártyával fizetni, így közölték, keresnek egy autómatát.
A pár még ácsingózott egy darabig, majd ők is leléptek.
Olyan másfél óra múlva tűnt fel, hogy egyik páros sem jelentkezett.
Rossz érzésem támadt, így elővettem a táskámat az asztal szekrényből, (ami természetesen nem volt zárható), és akkor észrevettem, nincs benne a pénztárcám.
Szó szerint rosszul lettem, ugyanis előző este kaptam meg (természetesen késve) a fizetésemet, és nem raktam ki pénzt, mert aznap volt az unokaöcsém névnapja, és munka után akartam bevásárolni!
Először a páromat, és a családomat hívtam (zokogva), majd a főnökömet próbáltam felhívni.
Lehet mondanom sem kell, nem vette fel a telefont! Hívtam az irodát, hogy esetleg tárgyaláson van e, de a válasz "nem" volt.
Nekem nem vette fel a telefont, "Jolinak" sikerült elérni, és akkor hívott vissza! Ekkor már hívtam a rendőrséget, akik zárás előtt meg is jelentek.
Anyukám annyit mondott, örüljek, hogy csak a pénztárcám látta a kárát, mert ha észreveszem, hogy mit csinálnak, nagy valószínűséggel én húztam volna a rövidebbet! Bele gondoltam, és igaza volt!
Nem akarok drámázni, de ott voltam egyedül, 4 emberrel szemben, ha bármi komolyabb történik, a kutya nem látta/ hallotta volna, és mivel napi 2-3 ember jött csak be, még észre sem veszi senki, ha engem mondjuk leütnek!
Rendesen kiakadtam, de nem csak én, a rendőrök is. Egy nyomorult kamera nem sok, annyi nem volt az üzletben, ami kb. néhány ezer Ft beruházás.
Bementem a kapitányságra, fényképeket nézegetni, egy nőt találtam is, aki hasonlított, de nem esküdtem volna meg, hogy ő volt az egyik.
Nem is csoda, a kép (mint mondták), 6 évvel ezelőtt készült.
A párom végig velem volt. Csak mikor kijöttünk a rendőrségről, akkor jutott eszembe, hogy az MP4 lejátszómat nem hoztam el, igazság szerint azt sem tudtam, meg van e még.
Visszamentünk az üzletbe, felhívtam a főnökömet.
Kértem egy szabadnapot, másnapra, amit nagy kegyesen jóváhagyott, de nem tetszett neki. Megkérdezte: "Minden rendben van?"
Én, naív kislányka, azt hittem, felőlem érdeklődik eme becses kérdéssel, de hamar letörte a szarvamat, mert hozzátette: "Úgy értem az üzlettel..."
Na, ez volt az utolsó csepp a pohárban! Akkor tudtam, én mégegyszer ebbe az üzletbe be nem teszem a lábam. Összepakoltam az összes cuccomat, és hazaindultam.
Másnap elmentem orvoshoz, mert úgy ébredtem, hogy remegett kezem, lábam az idegességtől. Rögtön látta, hogy milyen állapotban vagyok, így kiírt.
Felhívtam a főnökömet, és kértem, találkozzunk, mert van mit megbeszélnünk!
Nagynehezen sikerült másnapra időpontot egyeztetni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.