Azthiszem akik tisztában  vannak a szcientológia világával, azoknak nem kell elmagyaráznom, hogy mennyire a statisztikák megszállotjai! Ez természetesen a mi cégünknél sem volt másként!
Statisztikát kell vezetni mindenről, és mindenkiről! Ez egy szintig normális, hisz ezek a kis diagrammok megmutatják, ki, hogyan teljesít, vagy épp, hogy áll a cég.
Ebben a posztban bemutatom, hogy ez nálunk, hogy működött, illetve, hogy a nagyrabecsült vezetőség mit tett azért, hogy ezek a számok felfelé íveljenek.

Szeretek értékesíteni, mindíg is szerettem. Valahogy gyerekkorom óta megvan az az adottságom, hogy a legszótlanabb emberrel is hamar megtalálom a közös hangot. A kommunikáció az élet alapja! Nem akarok közhelyes lenni, de tényleg így érzem. Nem csak a munkában, a magánéletben is ez a mérvadó számomra.
El sem mondhatom, hogy milyen jó érzés az, mikor látom, hogy valaki (akár pár perc alatt) a bizalmába fogad. Ez számomra a kommunikáció!
Mindegy, hogy mit adok el, egy a lényeg: "megtalálni azt, amire a vevőnek TÉNYLEG szüksége van, és mindíg igazat mondani." Ha egy terméket én nem vennék meg, vagy csak nem tartom olyan jónak, mint a másikat, akkor ezt én el is mondom, őszintén!
És aki ezt teszi, látni fogja: MŰKÖDIK!
Az emberek ösztönösen megérzik, (vagy a saját szemükkel látják), hogy nem hazudozol, nem akarod lehúzni őket, csak a munkádat végzed! Értékesítesz!
Persze sosem szabad szem elől téveszteni a célt, ami nem más: ELADNI!

Nos röviden ez az én hozzáállásom.

Az új üzlet szép kihívásnak ígérkezett, hisz minden egyes ember, aki elégedetten távozott, maga volt a siker! Az én sikerem! Arról nem is beszélve, hányan lettek visszatérő vásárlók.
Büszke voltam (és vagyok is) magamra. A statisztikáim szépen mentek is felfelé, bár ez engem kevésbé érdekelt! Számomra csak az volt a fontos, hogy a munkámat maximálisan teljesítsem. Nem a statisztikák miatt akartam mindíg jobb, és jobb lenni, hanem azért mert magammal kellett elszámolnom. Ha egy héten kevesebb eladásom volt, de én tiszta lelkiismerettel feküdtem le, és tudtam, hogy mindent megtettem, akkor úgy éretzem, nincs okom szégyenkezésre. (Amúgy a havi statjaim mindíg szépen kúsztak felfelé.)

De egy üzlet sikere sajnos nem csak az értékesítőn múlik!
Akinek nem élelmiszerüzlete van, vagy olyan, amiért az emberek nap mint nap betérnek, tudja, milyen fontos a reklám. Méghozzá, a vásárló közönséget célzó reklám.
2007- ben, ez annyit tett, hajléktalanok osztogatták az üzlet szórólapjait, illetve egy- két újságban megjelentettek egy- egy hírdetést!

Nos, aki jár, kel Budapesten, az tudja, hogy végzik a szórólapok, amiket a forgalmasabb csomópontokon, a gyanútlan gyalogosok kezébe nyomnak.
Én, személyszerint megnézem, milyen hírdetés, és az azt követő kukába betuszkolom, ami egyébként már amúgy is tele van, a hasonló papírfecnikkel.
Nos, nem baj, azért legalább volt valami, amit "marketingnek" lehetett nevezni!

Kereskedelem. Ha valaki jártas eme becses szakmában, tudja, decemberben extra forgalom bonyolítható, de januártól hanyatlásnak indul, még akkor is, ha a csapból is az üzlet hírdetése folyik!
De nem kell ahhoz szakmabelinek lenni, hogy tudjuk, az igazán jó akciók évelején várhatók, hisz az üzletek versengenek azért a néhány vevőért, akik decemberben még nem költötték el teljesen a pénzüket!
Meglepetésünkre, annak ellenére, hogy sehol, semmilyen formában nem hírdették az üzleteket, a januári hónap volt a legkimagaslóbb! Örültem neki én is, de tudtam, ha nem januárban, akkor februárban meglesz a visszaesés.
Nem tévedtem. Viszont a marketingnek már bőven dübörögnie kellett volna, hogy az átlagot hozni tudjuk, ehhez képest, egy db szórólap nem sok, annyit nem csináltattak.
Amikor a stat elkezdett visszaesni, kedves ügyvezető elkezdte elemezni, hogy MI mit csinálunk rosszul, és természetesen minden a MI hibánk!
Amikor megkérdezte: "Te mit tudsz azért tenni, hogy jobban menjen az üzlet?"- kiakadtam.
Visszakérdeztem, hogy valyon ő nem gondolja e, hogy neki is kéne valamit tenni azért, hogy sikeres legyen az üzlet?
Mondanom sem kell, ezzel a dologgal sem lettem a kedvence!

Gyűlölöm, ha valaki nem a saját dolgain gondolkodik el először. Mert ha azt tudta volna mondani, hogy "Igen, én mindent megtettem!", akkor már kereshette volna a hibát másban!

Tipikus: Más szemében a szálkát, sajátban a gerendát nem látja...