HTML

Tapasztalatok, gondolatok az élet dolgairól...

Idáig is jelen voltam néhány blogon kommenteimmel, és most úgy döntöttem, saját "naplóban" osztom meg veletek a gondolataimat! Bizonyosan lesznek kényes témák, és olyanok is, amiben nem vagyok egészen jártas, de mégis úgy érzem említésre méltóak!

Friss topikok

  • anonymoushun: picasaweb.google.com/anonymoushun/OriasPlakatok# (2010.02.22. 15:38) Csend...
  • Dr. Kix: Lassan újra nyár lesz! :) Mi a helyzet, TündérMese? (2008.12.18. 16:56) Nyár
  • ◄ViZion: hehehe... A kenderblogon már megtárgyaltuk, hogy naná, tutira osztják a LSD bélyeget ovisoknak, hi... (2008.08.29. 11:43) Néhány "drogmentes" gondolat...
  • gollum: Lélekben én is Veled vagyok, kitartást kívánok a küzdelemhez. Remélem, kicsit észbe kapnak a scien... (2008.06.20. 16:15) Papírok
  • Tündér Mese: Igen, legalább szembesültem ezzel az egész vallásnak nevezett üzlettel, és így, másoknak is tovább... (2008.06.16. 15:04) Képzések, azaz okosodjuk szcientológus módra!

2008.12.21. 16:15 Tündér Mese

Csend...

Sziasztok!

Nagyon régen nem írtam már, és többen érdeklődtetek, hogy hol tart az ügy, de sajnos azt kell, hogy mondjam, egyenlőre sehol.

Jobban mondva ismét be lett adva a perindítvány, mert (aki esetleg még nem tudná) az előzőt visszautasították, mert az ügyvédnő (vagyis, ő annak vallja magát) csupán egy levelet küldött el a bíróságra.

Azóta jó kezekben van a dolog, viszont sajnos a bíróság nem a gyorsaságáról híres, így én már annak is örülök, hogyha jövő tavaszra túl leszek az egészen!

Azóta nagyjából szcientológia mentes életet élek, dolgozom, szerelmes vagyok, élem az életem, mint mindenki más, bár a körülöttem lévők figyelmét mindíg felhívom eme "becses vallás" veszélyeire!

Ígérem, nem tűnök el, és amint előrelépés lesz, jelentkezem, de addig is mindenkinek kívánok békés, szeretetben gazdag karácsonyt, és boldog (szientológia mentes) új évet!

5 komment

Címkék: bíróság szcientológia csend


2008.06.30. 10:19 Tündér Mese

Nyár

Sziasztok!

Nem tűntem el, csupán arról van szó, hogy mióta beadtuk a perindítványt, néma csend van! Valószínűleg ezen a nyáron már nem lesz haladás, hisz a bíróságon is szabadságolások vannak.

Annyi azért történt, hogy a második levelem hatására eltörölték a "szabálysértési bírságomat!" 
Ez is valami! :)

Mindenkinek kellemes nyarat, és jó pihenést kívánok, amint kiírják a tárgyalást, írok!

15 komment

Címkék: cég szcientológus bírság eltörlése


2008.06.16. 16:22 Tündér Mese

Néhány "drogmentes" gondolat...

Azthiszem a legtöbben, akik tényleg ismerik a szcientológiát, és a velük járó civil szervezeteket, tisztában vannak a Drogmentes Maraton igazi miértjevel, és az ehhez kacsolódó viedókat is látták már. Nos, én is többször elmosolyodtam Braun "Nem tudom értelmezni" Mónikán, de feltűnt egy nagyon érdekes vagy inkább nevettséges ellentmondás!
A lassan szlogenné vált "Nem tudom értelmezni..." mondat egy Hír TV- s riportban hangzott el, arra a kérdésre, hogy a Helios alapítvány, vagy a Drogmentes Maraton bármilyen módon köthető e a szcientológia egyházhoz.
Aki esetleg még nem látta itt a link: http://www.hirtv.net/filmek/celpont/celpont20080606.wmv

 

És akkor következzen egy másik videó, ami a TV2 jóvoltából készült, Braun Mónikával, és kedvenc doktorunkkal Lenkeivel! Itt már eleve úgy indul az egész, hogy a riporter bemutatja, e két kedves embertársunkat, mint a szcientológia önkéntes lelkészeit, és elmondja, az ő kezdeményezésükre elindult valami az országban, ami nem más, mint a Drogmentes Maraton.
Hogy a teljes legyen a kép, ennek is berakom a linkjét:
https://www.youtube.com/watch?v=_QTbcUdf1qs&feature=related

Nos! Akkor, hogy is van ez? Egyik műsorban verik a mellüket, hogy mint szcientológusok milyen nagy dolgokat tesznek, a másikban pedig nem tudja értelmezni a kérdést, magyarán egyáltalán nem akar rá válaszolni!

Amúgy az utóbbi videóhoz még egy- két gonolatot hozzáfűznék:
- Lenkei doktor elmeséli, hogy egy ismerősének a gyerekének az óvodájánál elkaptak valakit, aki LSD- s bélyegeket adott be a gyerekeknek. Hát igen, a legjobb és legújabb fizetőképes réteg manapság az óvodákban bújkál.
Elképzelem, ahogy a 4-5 éves hazamegy, és szól anyukájának: "Muter, dobjál már meg néhány ezer forinttal, mert a minap kaptam egy olyan jó kis cuccot, hogy teljesen kifeküdtem tőle a délutáni alvás idején!"

- Szintén érdekes, hogy dr. Lenkei csak a második évben lett a Drogmentes Maraton védnöke, mert az első évben mégcsak nem is hallott róla. "Viszont külföldön van egy barátja, (Svédországban) aki nagyban csinálja ezt, hosszú- hosszú évek óta".
Vagy most lett barátja a fickó, vagy nem nagyon beszélgetnek, mert ha ő már olyan régóta csinálja, hogy lehet, hogy Lenkei első évben mégcsak nem is értesült arról, hogy ilyen létezik? 

- Braun Mónika elmeséli, hogy az egyik újdonsült drogmentes kapitány, a zacskó extasyt a szemük láttára a földhözvágta, csupán azért, mert felesküdött!
Én is szeretem a tündér meséket, de azért azt már tudom, hogy Télapó nem létezik...
És sajnos nem egy drogost láttam már életemben!
Vagy a srác nem is volt fogyasztó, csak pont ott, és akkor volt nála egy zacsi, épp úgy, ahogy a mosószer reklámokban is elővarázsolnak mindíg egy dobozzal/ flakonnal?
És van aki ezt tényleg beveszi???

És még egy videó:
https://www.youtube.com/watch?v=v9lFFfA4XV0&feature=related

Nevetséges, hogy Farkasházi Rékával közli:
"Neki pont szerencséje volt, hogy a gyermekének nem lett helyrehozhatatlan károsodása a szülés során." (Persze másoknak nincs ilyen szerencséje...)
A következő mondatban pedig már teljesen másról beszél!

És a végére még egy kérdés, amin már egy ideje agyalok! Hogy lehet valaki szülész- nőgyógyász szakvizsga nélkül?
Ugyanis tudtommal, aki elvégzi az orvosit, és nem szakvizsgázik, az maximum háziorvosként praktizálhat.
(Egy videót láttam, ahol maga Lenkei mondta, hogy nem szakvizsgázott...) 
Nyugodtan javítsatok ki ha tévedek, mert ez egyébként könnyen megeshet!
Vagy Lenkei legalább annyira univerzális, mint L. Ron Hubbard?

13 komment

Címkék: szcientológia videók maraton dr mónika lenkei drogmentes braun


2008.06.11. 11:36 Tündér Mese

Képzések, azaz okosodjuk szcientológus módra!

Gondoltam írok pár sort a cégnél tartott képzéseimről, amit hálistennek nem mertek egyház szinten tartani.

Már az elején az Oxfordi teszt nevezetű, 200 kérdéses okossággal kezdtünk, amiről azóta sem kaptam semmilyen visszajelzést, de gondolom professzionálisan jól sikerült, ha úgy döntöttek, hogy felvesznek.
Ezekután be kellett mennem kétszer, vagy háromszor az irodába, ahol egy srác tartott nekem képzést, LRH füzetecskékből. Akkoriban még fogalmam sem volt arról, hogy ki az az L. Ron Hubbard, csak azt láttam, hogy tele van az iroda a könyveivel. A jó része még original csomagolással pihent a polcokon.
A könyvek alatt mappák voltak, mind WISE felirattal, és a logó, a pihenő oroszlánról.
Mindez számomra akkor nem mondott semmit!

A oktatáson csak ketten voltunk, a srác, meg én.
Elém rakott egy füzetecskét, amit figyelmesen el kellett olvasnom, és kért, ha nem értek egy szót, akkor feltétlenül jelezzem, mert onnantól kezdve semmit nem fogok érteni! Először azt hittem, hogy valamilyen professzionális szövegről lehet szó, ha azt feltételezi, hogy nem fogom érteni, de kiderült, hogy teljesen hétköznapi dolgok vannak benne.
Bár azon csodálkoztam, hogy az aberrációt miért emlegetik, a kereskedelemben, dehát ahány ház, annyi szokás.
Elolvastam, és közöltem, minden szót értettem.
A srác a biztonság kedvéért felolvasta nekem a saját szótárából, bizonyos szavak jelentését, mert hát, azok nem azt jelentik ám, amit mi hétköznapi emberek ismerünk.

Ezután jöttek a szituációs gyakorlatok.
Először kis bábukkal, gombokkal kellett elmutogatnom, hogy mit is jelent egy csapat, illetve milyen, mikor valaki mást gondol, mint a többiek. (Magyarán zülleszti az egységet)
Így utólag én lehettem a legnagyobb züllesztő, hisz nem voltam Bólogató János...
Mikor ezt befejeztük, jöttek a különféle nyugtázó, probléma kezelő, lezáró gyakorlatok.

Ezt az akadályt is simán vettem, nem sok újat mondott számomra ez az egész, helyesebben semmit.
Amióta az eszemet tudom kereskedelemben dolgoztam, így nem nagyon kellett elmagyarázni, hogyan kezeljem a vásárlóimat!

A legvégén következett a "magyarázz el egy dolgot, amihez értesz" gyakorlat.
Jobb híján genetikáról beszéltem, ugyanis biológusnak készültem a suli után, és bár egy nagy döntésnél lekanyarodtam erről az ösvényről, még mindíg a szívem csücske.
A srác is elmagyarázott nekem valamit, mégpedig LRH- ról...

"Ő egy nagyon okos ember, aki a nagyon sok kutatásnak köszönhetően rájött, hogy létezik reaktív elme, ami tárolja születésünktől a rossz emlékeket, és ezt mindenféle fizikai betegséggel nyílvánítja meg. Például ez az oka, hogy az emberek allergiások, de valószínűleg a rákot is ez okozza. Tehát, ha valakinek volt valami rossz élménye mondjuk egy akácfa mellett, akkor az tuti, hogy később allergiás lesz az akácfára. Ezt pedig egy amolyan hipnózis alatt ki lehet deríteni, és így a kedves páciens meg is gyógyul!"

A reakcióm kb. annyi volt, hogy ha ilyen nagy felfedezést tett, akkor, hogyan lehet, hogy én még soha életemben nem hallottam róla?
Erre is meg volt a megfelelő válasz:

"Azért, mert a gyógyszergyáranak, és az orvosoknak ez nem érdekük, számukra csak az a fontos, hogy az emberek marékszámra egyék a gyógyszereket"

Nyugtáztam a hallottakat, és hozzátettem, "milyen szerencse, hogy én sem gyógyszert nem szedek, sem allergiás nem vagyok..." :)

Ezután a néhány oktatás után következett az ügyvezető agyszüleménye, miszerint képzéseket tart heti kétszer munkaidőn kívül, amit természetesen nem fizet. Szerencsére ezt heves tiltakozásomnak köszönhetően nem tudta megvalósítani, így csak 3 alkalommal került rá sor. A dolog semmi másból nem állt, csak meg kellett hallgatni Kasza Tamás (ingyenesen letölthető) Lezárási Útmutató hanganyagát, ami gyakorlatilag semmilyen lényeges infót nem tartalmaz, csak az előadás bevezetője.
Talán ha pénzt szánt volna rá, és megrendeli az 5 db- os CD sorozatot, még értelme is lett volna az egésznek, de így gyakorlatilag csak az időnket rabolta.

Valószínűleg akkor húztam ki nála a gyufát, mikor a szemébe mondtam, hogyha látnám értelmét a képzéseinek, ami hozzájárulna ahhoz, hogy jobban menjen az üzlet, akkor én lennék a leglelkesebb, de azért nem fogok 2 órával korábban kelni, hogy nézhessem a "két szép szemét"!
Gondoltam abban a momentumban lettem én PTS, azaz lehetséges bajforrás...

4 komment

Címkék: cég szcientológus képzés


2008.06.11. 10:24 Tündér Mese

Papírok

Hát, ismét itt vagyok...

Sajnos az új munka miatt elég ritkán tudok bejegyzést írni, de most van egy kis időm!

Nos! Azt már említettem, hogy a drága főnökeimet beidézték a Munkaügyi Főfelügyelőségre, illetve, engem is behívtak, hogy meghallgassanak, mint tanú. El is mentem a megbeszélt időpontra, felvették a jegyzőkönyvet, és készítették az újabb idézést kedves barátainknak.
Miután hazaértem, csengetett a postás, és egy nagy borítékot nyomott a kezembe, feladó, a volt munkahelyem.
Csodák csodájára, a csomag a papírjaimat rejtette, még azt is elküldték, amit nem kellett volna...
Az igaz, hogy a fele nem jól van kitöltve, a másik fele pedig kamu, de a lényeg, hogy megmozdult valami. Igaz, a táppénzes papírjaimat úgy visszaküldték, ahogy volt, (mert természetesen ők úgy látják, az nekem nem jár), de legalább már elintézhetem én a dolgokat!
Fel is hívtam a Munkaügyis csajt, nehogy az legyen, hogy infókat tartok vissza, és ő közölte: rendben, a többi a bíróság dolga!

Hogy haladjon az ügy, még aznap beadtuk a perindítványt, így talán még nyáron pontot rakhatok a dolog végére, bár a szabadságok miatt félő, hogy csak szeptemberben.
Sebaj, előbb- utóbb kitűzik a tárgyalás időpontját, amin kedves szcientológus pajtások igen csak meg fognak lepődni, ugyanis a nyakamat rá, hogy még mindíg azt hiszik, csak fenyegetőztem a bírósággal.

És még egy kis apróság...
A Közterület Felügyelőségtől kaptam egy levelet, amelyben közlik, nincs apelláta, a bírság az én pénztárcámat terheli.
Igaz, első levelemben nem mellékeltem a szerződésemet, mellyel igazolom, hogy alkalmazottként voltam jelen a helyszínen, (de megírtam, hogy amennyiben szükséges elküldöm), így ismét "tollat ragadtam", és az első levelemet kiegészítettem a papírokkal, illetve felszólítást írtam tisztelt szcientológus cégnek, hogy intézkedjenek ezügyben. 
Erről a dologról azóta sem kaptam semmilyen visszajelzést, remélem, hogy végre leszállnak rólam!

3 komment

Címkék: büntetés cég szcientológus közterület papírok idézés felügyelőség


2008.05.27. 11:36 Tündér Mese

Fejlemény

Ez a poszt elég rövid lesz, csak azért írom, hogy akit érdekel, tudja, hogy haladunk...

Sajnos az ügyre semmilyen esetben nem illik a haladás kifejezés.
Pár perccel ezelőtt hívtam a Munkaügyi Főfelügyelőséget, ahol a kedves ügyintéző beszámolt, a számomra nem is olyan váratlan helyzetről.
"Természetesen" a volt munkáktató nem jelent meg az idézésen. Sem telefonon, sem levélben nem jelentkezett, így most nekem kell bemennem csütörtökön, hogy tanúként meghallgassanak.

Nem is értem, hogy jelenleg Magyarorszgon ilyet, hogy engedhet meg magának egy ügyvezető, aki ráadásul nem is magyar állampolgár?!
Már azt is kétlem, hogy a bíróság tud majd tenni bármit is, mert számomra egyre inkább úgy tűnik, ezek bármit megtehetnek.

Kezdek őszintén elkeseredni, tényleg nem tudom, mitévő legyek!

EMBEREK! HA VALAHA, VALAKI ELÉTEK RAKJA AZ OXFORDI TESZTET, MENEKÜLJETEK!

Én is ezt tettem volna, ha már előbb fogalmam van arról, mi is az a szcientológia, és milyen emberek lehetnek a tagjai!
Szerencsére Anonymous honlapján megtalálható a WISE cégek listája:

http://www.freewebs.com/anonymoushun/index.htm

MUNKAKERESŐK! MIELŐTT ÖRÜLNÉTEK, HOGY TALÁLTATOK ÁLLÁST, ÉRDEKLŐDJETEK!


3 komment

Címkék: cég hivatal szcientológus vezető idézés


2008.05.24. 11:31 Tündér Mese

Idézés

Sziasztok!

Már rég nem írtam, ez többekközt családi okok miatt van így, illetve azért mert sok előrehaladás nincs az ügyben, feleslegesen pedig nem szeretnék írogatni.

Azért mégis van egy szösszenet!
A Munkaügyi Főfelügyelőségen azért nem haladt az ügy, mert elkavarodott a bejelentésem, de hosszas telefonálgatás árán előkaparták, és megígérték, hogy hamarosan megteszik a szükséges lépéseket!
Nos, ez nem is váratott sokat magára!
A napokban hívott egy hölgy, és közölte, 2008. május 26-ra beidézték a cég vezetőjét, kiváncsi leszek, hogy egyáltalán megjelenik e, illetve magával viszi e a papírjaimat!
Persze nem szeretném illúziókba ringatni magamat, nem is várok sokat a dologtól, de azért talán...

Ezután jöhet a per!
Akkor már több dologról is beszámolhatok nektek!

És most egy személyes üzenet, így blogon keresztül, remélem az illető olvassa! :)

Egy nagyon kedves embertől már rég megszereztem az "új" ügyvezető telefonszámát, aki azt tanácsolta, próbáljam megbeszélni vele a dolgokat!
Sokat gondolkodtam rajta, hogy felhívjam e, illetve családdal, barátokkal átrágtam nem egyszer ezt a felvetést, de végülis arra a következtetésre jutottam: nem pazarolom tovább rájuk az időmet, illetve a pénzemet.
Hogy miért is döntöttem így?
Azt gondolom, hogy elsősorban nem nekem kellene felvennem vele a kapcsolatot.
Én ezt többször megpróbáltam, sikertelenül!
Nem akarok "sebezhetőnek" látszani előttük, hisz ha még én "könyörögnék", hogy intézzük az ügyet hivatalos szervek kihagyásával, azt gondolhatnák, vaj van a fülem mögött. Magyarán valami okból félek a bíróságtól, stb... 
Ezek mellett úgy érzem, ez is csak a felesleges időhúzás kategóriába tartozna.

Végül, de nem utolsó sorban, sem esküvel, sem mással nem tudnának meggyőzni arról, hogy ezekután tisztességesen járnak el velem szemben.
Azthiszem ez érthető...

Szóval! Ezúton is köszönöm az illetőnek, hogy segíteni akart, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy még én kalapoljak!

2 komment

Címkék: cég szcientológus vezető papírok idézés


2008.05.13. 09:45 Tündér Mese

Agyrém

Múlthét hétfőn egész nap hivatalos ügyeket kellett intéznem, délután már annak is örültem, hogy van két fülem, és nem vagyok szatyor, azomban itthon az asztalon, egy levél fogadott a Kerületi Polgármesteri Hivataltól. El nem tudtam képzelni, hogy mi dolguk velem, de azért kiváncsi voltam, hát gyorsan felbontottam. A borítékban egy 2 oldalas levél, és egy sárga csekk pihent. Elolvastam, de sehogy nem értettem a dolgot, hát átnéztem újra, és újra. Röviden a következők állnak benne:

1) Oldal

Címzett (azaz én)

Kimutatott szabálysértési bírság, számlaszám: xxxxxxxx-xxxxxxxx-xxxxxxxx

Terhelés: 20.000 Ft.
Esedékes: 2008.04.28

Befizetendő hátralék: 20.000 Ft.

2) Oldal

Címzett- et

kötelezem, hogy 2008. május 14- én vagy 2008. május 16- án a Polgrmestei Hivatal, Adóügyi osztályán megjelenjen. Kérem a mellékelt csekken a tartozást befizetni és a befizetett csekkszelvényt bemutatásra magávalhozni szíveskedjen. A hátralék rendezésének elmaradása esetén a végrehajtási eljárás további folytatása iránt intézkedem.

(Szokásos kötelező szöveg, hogy mi lesz, ha nem jelenek meg...)

A levélben szerepelt egy telefonszám, amit rögtön tárcsáztam is, de senki nem vette fel. Vagy 5 percig próbálkoztam, hiába. Már azon voltam, hogy bemegyek, és  megérdeklődöm, ugyan milyen szabályt sértettem meg, mikor végre valaki beleszólt a vonal másik végén. Elmondtam, mi a problémám, és, hogy szerintem ez az egész, egy nagy tévedés.
A kedves úr, közölte, nem, ez nem tévedés, a szabálysértés ENGEDÉLY NÉLKÜLI TÁBLA KIHELYEZÉS.
Ebben a pillanatban megvilágososdtam...
Azt ugye már leírtam, hogy nem nagyon lehetett olyan dolgot találni, amit a drága volt munkáltatóm szabályosan csinált, és ez az üzletet hírdető táblákkal sem volt másként.
Az igaz, hogy elmondása szerint a VIII. kerületben, és a XIV. kerületben havonta fizet a Közterület-felügyelőknek, hogy ne büntessék meg, de ez a XI. kerületben valahogy nem jött össze, ezért minden hónapban jöttek az urak, és megírták az aktuális csekket. Idáig nem volt probléma, én vettem át mindet, hisz egyedül tartózkodtam az üzletben, és azt állították, ebből nekem nem lesz bajom, még akkor sem, ha a cég nem fizet...
És itt van, tessék, rajtam követelik a cég bírságát.
Kicsit megkönnyebbültem, mert ez nem az én saram. Ezt el is mondtam telefonon, mire azt a választ kaptam, hogy őket ez nem nagyon érdekli, ugyanis a Közterület-felügyelet így továbbította, és ők csak végrehajtó szervezet.
Rendben, én ezt értem, de itt a szerződésem, az összes papír, amivel bizonyítom, hogy nekem annyi közöm van ehhez az egészhez, hogy én vettem át, mivel ott dolgoztam. Erre azt mondta az úr, menjek be, és beszéljem meg a főnökével, ezt este 6- ig megtehetem.
Felkaptam a papírjaimat, és berobogtam.

Az említett felettes, gyakorlatilag 2 mondatot szajkózott, mégpedig:
Az én nevem szerepel a büntetésen, és ők csak végrehajtó szervként vannak jelen az ügyben, fáradjak be a Közterület-felügyelethez.
Ez rendben is lenne, de találtam egy alkalmi állást, ami miatt ezt nem tudom megtenni, és különben is, ne az én időmmel szórakozzanak!
És amin végleg kiakadtam.
"Nekik nem tisztük eldönteni, hogy a követelés jogos e, csak végrehajtani."

Ez majdnem olyan, mintha én bemennék, és azt mondanám, Gizi tartozik x Ft. tal, és hajtsák be, mert szükségem van rá. És ezt ők szó nélkül megtennék. Számomra ez tényleg AGYRÉM!!!! 
Kaptam egy telefonszámot, ami nem él, így hiába is akartam a FKF- et felhívni! Mérgemben hát telefonáltam a kedvenc, volt kolleganőmet.

Mézesmázos hangon beszélt, ami számomra még gyomorforgatóbb, mint mikor örjöng, mert semmi mást nem utálok jobban, mint a képmutatást!
"Persze, ezt majd mi intézzük..."
"Találtál munkát?! Jajj, ez milyen szuper!"
És a kedvencem: "A papírjaidat nemsokára odaadjuk, csak még egyvalami hiányzik!"

Milyen érdekes, hogy hetekkel ezelőtt azt állította, már készen van minden, és hogy én vagyok a szemét, mert nem vettem át...
Mindegy, ahhoz már nem volt energiám, hogy belemenjek, ez engem nem vígasztal, és nem is nagyon érdekel, majd meséljék a bíróságon!
Amúgy a Munkaügyi Főfelügyelet azóta sem jelentkezett, magyarán semmit nem intéztek.

Nevetséges már ez az egész!!!

3 komment

Címkék: büntetés cég hivatal szcientológus felügyelet közterület


2008.04.29. 10:08 Tündér Mese

Hogyan húzzuk az időt...

Az előző bejegyzés vége az volt, hogy megkaptam néhány ügyvéd nevét és elérhetőségét.
Hamar találtam is olyat, aki elvállalta az ügyet, gyorsan időpontot is egyeztettünk. Gondoltam mielőtt beadnánk a perindítványt, próbálkozzunk egy ügyvédi felszólítással, mert annak mégiscsak nagyobb súlya van, mint az én felmondásomban szereplő követelésnek. 
Ahogy elkészült a levél, feladásra is került, elsőbbségi kézbesítéssel, ami általában azt jelenti, hogy a címzett másnap megkapja, de legkésöbb a feladástól számított 2. napon.
Én kb. olyan 3-4 nap múlva telefonáltam be az irodába, (ahol csak a volt kolleganőmmel tudok beszélni), hogy a papírjaim felől érdeklődjek, és mellékesen rákérdeztem, célt ért e a levél...
Állítólag nem kapták meg a felszólítást, de biztos vagyok benne, hogy ez is hazugság.
Nos, ez részemről nem igazán fontos információ, mert  bizonyítani tudom, hogy feladtam, és mivel a levél nem jött vissza, ez azt jelenti átvették.
Hogy ki, vagy mikor, az nem rám tartozik!

A papírjaimról annyi információt kaptam, hogy még nincs is TB kiskönyvem (ezelőtt folyamatosan iskola mellett dolgoztam, így ilyenre nem volt szükségem), és majd mekérdezi a könyvelőt, hogy a táppénzes papírommal mi van, mert erről ő nem tud semmit!
(03.27- én adtam le a táppénzes papírokat, ez a beszélgetés olyan 04.20 körül zajlott.)
Visszahívást ígért, ami természetesen nem jött...

Másnap ismét betelefonáltam, akkor ugyanezt tudta csak mondani, állítólag a könyvelőt nem sikerült elérni, de írt neki emailt. Na, ez aztán nagyon megnyugtatott!
Kértem adja meg a könyvelő számát, vagy az ügyvezetőjét, ahol érdemi választ kapok a kérdéseimre, mert ő nem döntéshozó a cégnél, így nem is rá tartoznak ezek az dolgok!
Ezzel annyit értem el, hogy megígérte, 5 perc múlva visszahív!
Jött is a telefon, a következő válasszal:

"Beszéltem a könyvelővel, és azt mondta, 2 év bejelentett, folyamatos munkaviszony szükséges ahhoz, hogy valaki táppénzt kapjon, úgyhogy nem továbbítottuk sehova a papírokat!"

Kértem, hogy ne nevettessük már ki egymást, és kérdezze meg mégegyszer azt a nagyon okos könyvelőt, mert ekkora hülyeségről én még életemben nem hallottam!
Csörgött is a telefonom, jött a helyesbítő válasz:

"Utánnanéztek, igaz nem 2 év kell, csak 180 nap, de én ugye pont előtte léptem ki..."

Megkérdeztem, hogy miért próbálnak ennyire hülyének nézni?!
Igaz van olyan, hogy 180 naphoz kötnek egy juttatást, de az nem a táppénz, hanem (azthiszem) a GYÁS, és mivel én nem szültem gyereket, ilyet nem is óhajtok igényelni.
Nos, ez a mondatom furcsa agressziót váltott ki, eme kedves hölgyből, és elkezdett velem kiabálni, gyakorlatilag értelmetlen dolgokról, amit édesanyám is hallott, mert ekkor már kihangosítottam a telefont.
Gyakorlatilag a felét nem értettem annak, amit mondott, olyasmit ecsetelt, hogy ő nem hallgatja, hogy én szapulom a céget, (én egy szóval sem bántottam becses munkahelyét, csak a papírjaimról érdeklődtem), és, hogy nekik is megvan a véleményük rólam, meg majd a bíróság eldönt mindent!
Ja, és a kedvencem: ők már akkor oda akarták adni a kilépő papírjaimat, mikor bent voltam, csak én nem voltam hajlandó átvenni!
Figyelmeztettem, hogy valótlant ne állítson, ugyanis tanúm van a "látogatásra", és semmi mást nem akart nekem adni, csak valótlan állításokat tartalmazó bérpapírokat, visszamenőleg!
Erre ismét kiabálni kezdett, hogy ott van nála minden, és hogy ezt ő majd bebizonyítja.
Megkérdeztem, hogy lehetnek nála a kilépő papírok, ha a minap említette, hogy nem csináltak TB kiskönyvet, illetve a papírjaimat nem adták le?!
Ekkor már szerintem lila lehetett a feje az idegességtől.
Felszólított, hogy menjek be hozzá most azonnal, megkapom ami nála van, és kicsit késöbb a többit!

Na itt volt nálam, az úgynevezett utolsó csepp a pohárban. Megkérdeztem, hogy gondolja, hogy én majd hetente rohangálok be az irodába, mert ők így rendelkeznek?!
Van nekem más dolgom is!
Kértem, adja fel postán, az legkésöbb 2 nap múlva ideér!
Szó szerint idézem a válaszát:

"Gyere csak be, mert én látni szeretném, a kicsi aláírásodat!"

Ennél a pontnál már tényleg nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek!
Közöltem, ha annyira látni akarja az aláírásomat, adja fel minél hamarabb, tértivevénnyel, sajátkézbe, és ezt a beszélgetést most fejezzük be, mert semmi értelme.

Ezután megérdeklődtem, hol kell bejelnetést tenni ilyen ügyekben, fel is hívtam a Munkaügyi Főfelügyelőséget, ahol azt mondták, legalább 2 hét, mire tenni tudnak valamit. Ha addíg elindítom a pert, nekik meg kell szűntetni az eljárást, onnantól a bíróságra tartozik! Gondoltam ez mégis csak gyorsabb, mint a bíróság, így legalább a papírjaimhoz hozzájutok, amit egyébként azóta sem adtak postára.

Itt következett ismért 2 hét "pihi"...

 

5 komment

Címkék: bejelentés cég szcientológus táppénz időhúzás papírok


2008.04.27. 11:42 Tündér Mese

Hivatal

Sok hivatalban jártam idáig, de ezúttal új tapasztalatokkal lettem gazdagabb.
Az Igazságügyi Hivatalhoz a bíróság irányított, egy mailben. Nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok náluk, de mivel a nép ügyvédjeként vannak hírdetve, reméltem, hogy segítenek megírni a perindítványt, amit én magam is megírnék, de sajnos nem vagyok jártas a paragrafusok, és jogszabályok tekervényes ösvényén!
Meglepetésemre gyorsan fogyatkoztak a váróból az emberek, és mikor sorra kerültem, csak tetézték csodálkozásomat!
Mindenki kedves, mosolyog és segítőkész! Nem úgy néznek az emberre, mintha csak azért született volna, hogy őt bosszantsák, mint a legtöbb hivatalnak nevezett "kriptában".
(Tisztelet a kivételnek, sajnos idáig ilyen benyomással távoztam az összes ilyen helyről.)
Egy fiatal nőhöz kerültem, akivel gyorsan áttekintettük a történteket. Megkérdezte, hogy jártam- e, az Áldozatsegítő Szolgálatnál.
Életemben nem hallottam róluk, a nő gyorsan telefonált is az osztályra,ahol rögtön fogadtak. Kitöltöttünk egy- két papírt némi segítség reményében. Itt is nagyon kedves, aranyos nő fogadott, aki TÉNYLEG mindent megtett azért, hogy segítsen! 
Visszamentem az ügyintézőmhöz.
Ő első körben azt tanácsolta, azonnal írjam meg a rendkívüli felmondásomat, mert ha az orvos keresőképesnek nyílvánít, akkor köteles vagyok munkábaállni, akár tetszik, akár nem.
Megkérdeztem, hogy ilyen esetben köteles vagyok- e a munkáltatónál leadni a táppénzes papíromat, és mi van, ha ők nem továbbítják ahova kell. Sajnos a válasz az volt, hogy igen, nekik kell bevinnem, de felhívta a figyelmemet arra, hogy vigyek tanut, tudjam bizonyítani, hogy átadtam, mert ha nem, akkor hiába vergődök késöbb, hogy leadtam.
Következő hétre beszéltünk meg találkát, mert néhány papírt még össze kellett szednem ezügyben.

Még aznap este megírtam a felmondó levelet, amiben felsoroltam az indokokat és a követeléseimet. Másnap reggel fel is adtam, de nem jött rá válasz. Sem telefon, sem levél.
Sebaj. Eljött a táppénzes papír leadásának napja, be is telefonáltam, hogy számítsanak rám. Édesagyámat vittem magammal, gondoltam, legrosszabb esetben ő tanusíthatja, hogy mi történt. Persze a táppénzes papírt lefénymásoltattam, és kértem a kedves kolleganőt, írja alá, hogy átvette. Nem kellett veszekedni, sem győzködni, szó nélkül megtette. Kicsit megnyugodtam, hogy legalább ezzel nem lesz probléma, talán ezt az egy kötelességüket megteszik.
(Ha tudtam volna, hogy mekkorát tévedtem...)
Át akarták velem vetetni az összes bérpapíromat, amit természetesen nem kaptam meg annakidején a fizetésemmel, csak 3 db- ot, de szerencsére azokat nem írtam alá.
Én megnéztem, és közöltem, ezt sem vagyok hajlandó aláírni, mert nem valós adatokat tartalmaz. Az volt a válasz, rendben, akkor majd írunk olyat, ami neked is megfelel. Erre a mondatra rácsodálkoztam, nem hiszem, hogy ilyet lehet csinálni. Szerencsére néhány bérpapír így is a tulajdonomban van, és ez épp elég arra, hogy bizonyítsam az igazamat, mert mikor eljöttem az üzletből, lefénymásoltam a jelenléti íveket.
Másnap kaptam egy levelet a cégtől, melyben elfogadják a felmondásomat, bár az indokokkal nem értenek egyet.
Mókás, ugyanis minden pontot hivatalos dokumentummal tudok bizonyítani, el sem tudom képzelni, hogy ehhez képest nekik mi van a kezükben.
Természetesen azt is írták, fáradjak be a kilépő papírjaimértm és a járandóságomért. Ez pénteki napra esett, hétfőn be is mentem. A kedves ügyvezető (természetesen) most sem volt sehol. Kifizették a bérem töredékét, és ismét előkerültek a bérpapírok. 
Más papírt nem is óhajtottak átadni, de ugye ezekre előző héten már megmondtam, nem írom alá.
Nem baj, akkor majd hívnak, ha megvan minden, mert a könyvelő intézi a dolgokat.
Anyukám nem bírta szó nélkül, és megkérdezte, az főnök úr ilyenkor merre jár, mert ugye ezeket jobb lenne vele megbeszélni?! 
"Dezső már nincs a cégnél"- volt a válasz. 
Ettől kicsit megijedtem, mivel nem magyar állampolgárok a vezetők. Mi van, ha csak úgy megszűntetik a céget, és eltűnnek?!  

Következő héten az IH- ban megkaptam a szükséges papírokat, néhány ügyvéd nevét és címét, akikhez fordulhatok. (Sajnos ezügyben sem bizonyúltam túl szerencsésnek, de erről majd egy következő posztban.)
A fent említett kérdésemre azt mondták, nem olyan egyszerű egy céget egyik napról a másikra felszámolni, de ha mégis megteszik, akkor már bűntetőjogi felelősség terhei őket.
Még most is csak abban reménykedhetem, hogy ez valamelyest visszatartja őket!

Ha valakinek jogi segítségre van szüksége, vagy bűncselekmény áldozata lett, itt tájékozódhat:

www.kih.gov.hu

Ingyenes zöld szám: 0680/244-4444

2 komment

Címkék: segítség cég hivatal jogi szcientológus


2008.04.25. 12:08 Tündér Mese

Könnyes búcsú (2 rész.)

A megbeszélés...

Sikerült egyszerre megérkezni az irodába, így nem kellett várnom, rögtön elvonultunk egy külön szobába megbeszélni a dolgokat.
Először is megmutattam neki az orvosi papírjaimat.
Már ez mókásnak ígérkezett, ugyanis nem tudta, hogy mi az a téppénz, és fel volt háborodva, hogy az első néhány napot neki kell fizetnie. Mivel sosem vezettem céget, így azt nem tudtam megmondani neki, hogy pontosan hány napot, de ajánlottam olvasson utánna.
Mivel kb. egy hónap volt még hátra a szerződésemből, kérdezte, hogy egyáltalán visszamegyek e dolgozni. Erre persze nem tudtam határozottan válaszolni, hisz én nem mondhatom meg az orvosnak, hogy meddíg írjon ki, fizetni meg nem voltam hajlandó, nehogy a végén még kitalálják, hogy TB csaló vagyok, és éreztem, ebből úgyis balhé lesz!
Végül azt feleltem, hogy nem tudom, de őszintén szólva nem szívesen mennék vissza.
Nem hazudtam, nem hiszem, hogy ezek után bárki, boldogan munkábaállna, és ha egynél több ember jelenne meg az üzletben, akkor nem attól parázna, hogy "Na, vajon tényleg vásárolni szeretnének, vagy a bevételért jöttek?"...
Ezek csak a bemelegítő körök voltak, ezután jött a neheze.

Kártérítés. Meglepetésemre együttműködőnek bizonyúlt ezügyben, igaz, ott a kérhető és jogos követeléseknek mégcsak a felét sem kértem. Úgy voltam a dologgal, ha ezt kifizeti, akkor békével elválnak útjaink, és nem lesz hercehurca.
A hátam közepére nem kívántam a bíróságot, és az ezzel járó rohangálást.
Megegyeztünk 200 ezer Ft ban. (Ebben benne volt a károm töredéke, az ezévre járó részarányos szabadság, illetve egy fél havi bérem. Tehát tényleg nem nagy összeg.)
Azt mondta, ezt hajlandó 2 részletben kifizetni, többet nem is tudna, mert tönkre menne a cég. Ezen jót mulattam magamban, mert azért lássuk be, ez elég szánalmas.
Egy feltételt szabott: írjam alá, hogy beleegyezem, nem hosszabítjuk meg a szerződést. Ezt értelmetlen lépésnek találtam, mert a kutya sem akart nála dolgozni a továbbiakban, és mivel a szerződésünk határozott idejű volt, ígyis- úgyis megszűnt volna. Persze ennek semmi akadályát nem láttam.
Egyszer csak rámnézett, és fájdalmas arckifejezéssel megkérdezte:
"Miért mindenért az ügyvezetőt vonják felelősségre, hisz ő is csak ember, és nem gondolhat mindenre?!"
Szinte megsajnáltam, és mást nem tudtam mondani:
"Ha úgy érzed, hogy ez sok, akkor nem kell céget vezetni! Helyezkedj el, mint alkalmazott, és akkor ilyen dolgok nem nehezednek a válladra!"
Olyan ideges lett, hogy azt hittem agyvérzést kap, ott helyben!
Még felhívtam a figyelmét arra is, hogy írjon egy olyan papírt, ha ezt a pénzt kifizeti, nem megyek bíróságra, és nem tartok fent semmilyen követelést a céggel szemben.
Megírta a papírokat, de először a tájékoztatót nyomtatta ki, amiben megegyezünk, hogy a szerződés nem lesz meghosszabítva. Aláírtam, bár láttam, hogy az összes lehető dátumot félreírta.
Lelépett "pár percre".
Egy óra elteltével már kicsit ideges voltam, mert lett volna más dolgom is, mint ott ülni.
Visszajött a kezében lobogtatva az aláírt papíromat, és nagy boldogan közölte: "meggondolta magát", beszélt pár emberrel, és SEMMIT NEM FIZET!
Fogalmam sincs, ki volt ez a jóbarát, aki ezt a tanácsolta, de kiakadtam.
Sejtettem én, hogy ez lesz, de bosszantott, hogy órák óta ott ülök, egyezkedek, és a végén a képembe röhög!
Persze úgy váltunk el egymástól, hogy akkor a bíróságon találkozunk, de csak nem hagyott nyugodni a dolog.
Visszafordultam, és bementem "Rózsihoz", már magam sem tudom miért.
A főnökömnek szinte lila volt a feje, és közölte, vegyék fel diktafonra amit mondok.
Ezen már szinte nevettem, és persze beleegyeztem. A felvételen kb. ez a párbeszéd hallható:

-Beleegyezel, hogy a beszélgetésről felvétel készüljön?
- Igen. XY vagyok, és a mai napon 2008.00.00- án tárgyalással megegyeztünk az ügyvezetővel, hogy számomra 200 ezer forintot kifizet, ami tartalmazza a szabadságpénzemet, a béremet, és némi kártérítést, ugyanis 2008.00.00- án bűncselekmény áldozata lettem a munkahelyemen, ami nagyrészben annak köszönhető, hogy az üzletben semmilyen biztonsági berendezés nincsen.
- EZ NEM IGAZ!
- Miért? Van az üzletben zárható szekrény?
- Nincs!
- Kamera, vagy vészcsengő, baj esetére?
- Az nincs, de telefon van.
- Ez igaz, de nem hiszem, hogy lenne időm telefonálni, ha mondjuk összeesek az üzletben, ahol természetesen egyedül dolgozom, és még ablak sincsen, ahol esetleg egy járókelő láthatja, hogy baj van. És azt sem hiszem, hogy a napi 2-5 ember, aki betéved biztonságot jelentene, ugyanis megesett, hogy egésznap senki nem jött be.
(Nagyrabecsült ügyvezető itt már levegőt sem igazán kapott, és nem felelt. Vártam néhány másodercet, majd folytattam.)
Ja, és mielőtt elfelejtem, azt is megszeretném említeni, hogy egy db 6 kg- os poroltó van a helyiségben, amit hosszú hónapok könyörgésére hozott csak be.
- Az megfelel az előírásoknak!
- Rendben, ezt majd a bíróság eldönti!
 (Majd közöltem, ennyi volt a mondanivalóm.)

Hazaérve írtam neki egy mailt, hogy a tájékoztatóval kitörölheti a fenekét, mert ha lenne értelme, akár érvényteleníthetném is, de mivel nincs szándékomban, ettől nem kell félnie. Persze ezt szépen hivatalosan megfogalmazva, hogy mégcsak a stílust se tudja kikérni magának. A válasz az volt, hogy ő milyen pozitívan állt a kérdéshez, és "segíteni" akar rajtam.
Megírtam neki, hogy köszönöm, nem kell rajtam segíteni, csak arra van szükségem, ami hivatalosan jár!

Következő utam, az Igazságügyi Hivatal volt...

2 komment · 1 trackback

Címkék: tárgyalás szcientológus vezető


2008.04.23. 11:52 Tündér Mese

Könnyes búcsú (1. rész)

(Ez a poszt annyira nem a cégről szól, inkább azért írom le, hogy mindenki tudja mi történt. Ha csak a főnököm, és a köztem lezajló párbeszédet közlöm, nem nagyon lehetne érteni, miről is tárgyaltunk. Holnap leírom a végeredményt és, hogy most hol tartunk!)

Természetesen ugyan olyan napnak indult, mint a többi. Forgalom se több, se kevesebb nem volt, mint egyébként!
Délután jött két nő, körülnézni. Ilyenkor természetesen nekem az a dolgom, hogy beszélgessek velük, eleinte tök mindegy, hogy miről, a lényeg, hogy közlékenyek legyenek. Ezzel nem is volt gond, de kb. 2 perc elteltével beállított egy pasi, és egy nő. Azt állították, hogy várják a nagymamát, mert együtt akarnak vásárolni.
A két nő igyekezett az üzlet végébe csalogatni, de mivel nem szeretek háttal állni senkinek, ezért mindíg úgy helyezkedtem, hogy lássam a párt is! Akkor még nem sejtettem semmi rosszat, ez amolyan megszokás. A pár (folyamatosan az asztalom mellett állt), ezért figyeltem, hogy az asztalon hagyott értékek megvannak e. (Telefonok, MP4 lejátszó, ilyesmi.)
(Így visszagondolva) megelégelhették, és azt mondták, kimennek telefonálni a nagymamának, mert valószínűleg eltévedt!
(Ez volt a vesztem, ugyanis, nem figyeltem, hogy mind a ketten kimentek e.)
Tudni kell, az íróasztal pont úgy volt, hogy mögé nem láttam be onnan, ahol álltam, de eszembe sem jutott, hogy oda bemegy valaki. Az ajtó csukódott, így nyugtáztam magamban, kimentek.

A két nőnek már az árajánlatot írtam, kiválasztották, hogy mit akarnak, (háttal az ajtónak, és az asztalomnak).
Nem sokkal késöbb az ajtó nyitódott, és mire hátranéztem a pár már ismét ott állt az asztal mellett.
Mosolyogtak, és azt mondták, várnak még egy darabig, de ha nagymama nem érkezik meg, megkeresik, és olyan fél óra múlva jönnek vissza.
A két nővel már a fizetést tárgyaltam, de nálam sajnos nem lehetett bankkártyával fizetni, így közölték, keresnek egy autómatát.
A pár még ácsingózott egy darabig, majd ők is leléptek.

Olyan másfél óra múlva tűnt fel, hogy egyik páros sem jelentkezett. 
Rossz érzésem támadt, így elővettem a táskámat az asztal szekrényből, (ami természetesen nem volt zárható), és akkor észrevettem, nincs benne a pénztárcám.
Szó szerint rosszul lettem, ugyanis előző este kaptam meg (természetesen késve) a fizetésemet, és nem raktam ki pénzt, mert aznap volt az unokaöcsém névnapja, és munka után akartam bevásárolni!
Először a páromat, és a családomat hívtam (zokogva), majd a főnökömet próbáltam felhívni.
Lehet mondanom sem kell, nem vette fel a telefont! Hívtam az irodát, hogy esetleg tárgyaláson van e, de a válasz "nem" volt.
Nekem nem vette fel a telefont, "Jolinak" sikerült elérni, és akkor hívott vissza! Ekkor már hívtam a rendőrséget, akik zárás előtt meg is jelentek.

Anyukám annyit mondott, örüljek, hogy csak a pénztárcám látta a kárát, mert ha észreveszem, hogy mit csinálnak, nagy valószínűséggel én húztam volna a rövidebbet! Bele gondoltam, és igaza volt!
Nem akarok drámázni, de ott voltam egyedül, 4 emberrel szemben, ha bármi komolyabb történik, a kutya nem látta/ hallotta volna, és mivel napi 2-3 ember jött csak be, még észre sem veszi senki, ha engem mondjuk leütnek!
Rendesen kiakadtam, de nem csak én, a rendőrök is. Egy nyomorult kamera nem sok, annyi nem volt az üzletben, ami kb. néhány ezer Ft beruházás.
Bementem a kapitányságra, fényképeket nézegetni, egy nőt találtam is, aki hasonlított, de nem esküdtem volna meg, hogy ő volt az egyik.
Nem is csoda, a kép (mint mondták), 6 évvel ezelőtt készült. 

A párom végig velem volt. Csak mikor kijöttünk a rendőrségről, akkor jutott eszembe, hogy az MP4 lejátszómat nem hoztam el, igazság szerint azt sem tudtam, meg van e még.
Visszamentünk az üzletbe, felhívtam a főnökömet.
Kértem egy szabadnapot, másnapra, amit nagy kegyesen jóváhagyott, de nem tetszett neki. Megkérdezte: "Minden rendben van?"
Én, naív kislányka, azt hittem, felőlem érdeklődik eme becses kérdéssel, de hamar letörte a szarvamat, mert hozzátette: "Úgy értem az üzlettel..."
Na, ez volt az utolsó csepp a pohárban! Akkor tudtam, én mégegyszer ebbe az üzletbe be nem teszem a lábam. Összepakoltam az összes cuccomat, és hazaindultam.
Másnap elmentem orvoshoz, mert úgy ébredtem, hogy remegett kezem, lábam az idegességtől. Rögtön látta, hogy milyen állapotban vagyok, így kiírt.
Felhívtam a főnökömet, és kértem, találkozzunk, mert van mit megbeszélnünk!

Nagynehezen sikerült másnapra időpontot egyeztetni...

Szólj hozzá!

Címkék: lopás munkahely


2008.04.21. 20:37 Tündér Mese

Statisztika vs marketing

Azthiszem akik tisztában  vannak a szcientológia világával, azoknak nem kell elmagyaráznom, hogy mennyire a statisztikák megszállotjai! Ez természetesen a mi cégünknél sem volt másként!
Statisztikát kell vezetni mindenről, és mindenkiről! Ez egy szintig normális, hisz ezek a kis diagrammok megmutatják, ki, hogyan teljesít, vagy épp, hogy áll a cég.
Ebben a posztban bemutatom, hogy ez nálunk, hogy működött, illetve, hogy a nagyrabecsült vezetőség mit tett azért, hogy ezek a számok felfelé íveljenek.

Szeretek értékesíteni, mindíg is szerettem. Valahogy gyerekkorom óta megvan az az adottságom, hogy a legszótlanabb emberrel is hamar megtalálom a közös hangot. A kommunikáció az élet alapja! Nem akarok közhelyes lenni, de tényleg így érzem. Nem csak a munkában, a magánéletben is ez a mérvadó számomra.
El sem mondhatom, hogy milyen jó érzés az, mikor látom, hogy valaki (akár pár perc alatt) a bizalmába fogad. Ez számomra a kommunikáció!
Mindegy, hogy mit adok el, egy a lényeg: "megtalálni azt, amire a vevőnek TÉNYLEG szüksége van, és mindíg igazat mondani." Ha egy terméket én nem vennék meg, vagy csak nem tartom olyan jónak, mint a másikat, akkor ezt én el is mondom, őszintén!
És aki ezt teszi, látni fogja: MŰKÖDIK!
Az emberek ösztönösen megérzik, (vagy a saját szemükkel látják), hogy nem hazudozol, nem akarod lehúzni őket, csak a munkádat végzed! Értékesítesz!
Persze sosem szabad szem elől téveszteni a célt, ami nem más: ELADNI!

Nos röviden ez az én hozzáállásom.

Az új üzlet szép kihívásnak ígérkezett, hisz minden egyes ember, aki elégedetten távozott, maga volt a siker! Az én sikerem! Arról nem is beszélve, hányan lettek visszatérő vásárlók.
Büszke voltam (és vagyok is) magamra. A statisztikáim szépen mentek is felfelé, bár ez engem kevésbé érdekelt! Számomra csak az volt a fontos, hogy a munkámat maximálisan teljesítsem. Nem a statisztikák miatt akartam mindíg jobb, és jobb lenni, hanem azért mert magammal kellett elszámolnom. Ha egy héten kevesebb eladásom volt, de én tiszta lelkiismerettel feküdtem le, és tudtam, hogy mindent megtettem, akkor úgy éretzem, nincs okom szégyenkezésre. (Amúgy a havi statjaim mindíg szépen kúsztak felfelé.)

De egy üzlet sikere sajnos nem csak az értékesítőn múlik!
Akinek nem élelmiszerüzlete van, vagy olyan, amiért az emberek nap mint nap betérnek, tudja, milyen fontos a reklám. Méghozzá, a vásárló közönséget célzó reklám.
2007- ben, ez annyit tett, hajléktalanok osztogatták az üzlet szórólapjait, illetve egy- két újságban megjelentettek egy- egy hírdetést!

Nos, aki jár, kel Budapesten, az tudja, hogy végzik a szórólapok, amiket a forgalmasabb csomópontokon, a gyanútlan gyalogosok kezébe nyomnak.
Én, személyszerint megnézem, milyen hírdetés, és az azt követő kukába betuszkolom, ami egyébként már amúgy is tele van, a hasonló papírfecnikkel.
Nos, nem baj, azért legalább volt valami, amit "marketingnek" lehetett nevezni!

Kereskedelem. Ha valaki jártas eme becses szakmában, tudja, decemberben extra forgalom bonyolítható, de januártól hanyatlásnak indul, még akkor is, ha a csapból is az üzlet hírdetése folyik!
De nem kell ahhoz szakmabelinek lenni, hogy tudjuk, az igazán jó akciók évelején várhatók, hisz az üzletek versengenek azért a néhány vevőért, akik decemberben még nem költötték el teljesen a pénzüket!
Meglepetésünkre, annak ellenére, hogy sehol, semmilyen formában nem hírdették az üzleteket, a januári hónap volt a legkimagaslóbb! Örültem neki én is, de tudtam, ha nem januárban, akkor februárban meglesz a visszaesés.
Nem tévedtem. Viszont a marketingnek már bőven dübörögnie kellett volna, hogy az átlagot hozni tudjuk, ehhez képest, egy db szórólap nem sok, annyit nem csináltattak.
Amikor a stat elkezdett visszaesni, kedves ügyvezető elkezdte elemezni, hogy MI mit csinálunk rosszul, és természetesen minden a MI hibánk!
Amikor megkérdezte: "Te mit tudsz azért tenni, hogy jobban menjen az üzlet?"- kiakadtam.
Visszakérdeztem, hogy valyon ő nem gondolja e, hogy neki is kéne valamit tenni azért, hogy sikeres legyen az üzlet?
Mondanom sem kell, ezzel a dologgal sem lettem a kedvence!

Gyűlölöm, ha valaki nem a saját dolgain gondolkodik el először. Mert ha azt tudta volna mondani, hogy "Igen, én mindent megtettem!", akkor már kereshette volna a hibát másban!

Tipikus: Más szemében a szálkát, sajátban a gerendát nem látja...

3 komment

Címkék: marketing statisztika


2008.04.21. 11:23 Tündér Mese

"Itt minden legális...."

A felvételi beszélgetésnél egy dolgot hangsúlyoztak! ITT MINDEN LEGÁLIS!

Hol is kezdjem?
Először is, leírom, milyen helyen, és milyen körülmények között dolgoztam:

Amikor először megnéztem, nem tűnt olyan szörnyűnek a dolog. Ezt ahhoz tudom hasonlítani, mikor az ember megnéz egy lakást, és természetesen még nem láthatja a rejtett hibákat, amik (ha beköltözik), eléggé megkeserítik a mindennapi életét!

Az előző posztban már írtam, hogy egy nagyon forgalmas főút mellett áll az épület. Gyakorlatilag, gyalogos forgalom nincs is!
Akkor most pár szó az üzletről: Újjonnan nyílt, frissen festett, látszólag színvonalas kis hely. Persze aki egy napot ott tölt, rájön, ez nem így van!
Kezdjük azzal, hogy egy raktár épület, ahol nincs ablak, ami azt jelenti, hogy nincs természetes fény sem. (Rendszeres volt, hogy az égők kiégtek, és lagalább egy hetet kellett könyörögnöm, hogy cseréljék ki, mert egész nap félhomályban ülni, nem nagy élvezet.)
A tetőn semmilyen szigetelés nincs, (lehet ezt tartják szellőzőnek), ami azt eredményezi, hogy folyamatosan hideg van. Télen ez különösen "kellemes".
Hoztak nekem 2 db kis teljesítményű konvektort, (kb. 100m2 helyre ), ami ugyan nem fűtött, de az áramot zabálta! Mikor kijött a nagyösszegű számla, az ügyvezető rosszullett, ezután már csak az egyiket működtethettem. Éjszakára vagy ki kellett kapcsolnom, vagy annyira levennem, hogy szinte semmit nem ért, így reggelre még hidegebb lett! Vittem be egy saját (1000 éves) hősugárzót, amit nem mertem folyamatosan járatni, mert a hely kiemelten tűzveszélyes, és tartottam tőle, hogy kigyullad, tehát csak akkor kapcsoltam be, ha már teljesen átfagytam. Erre nem egyszer volt példa! Megesett, hogy a kezem és a lábam teljesen elgémberedett a hidegtől!  (Talán mondanom sem kell, poroltót nem hoztak, csak olyan január környékén, 4 hónap rimánkodás után.)
A hab a tortán, hogy ugyan volt WC és mosdó, de CSAK hideg víz jött a csapból!
Mikor már nem bírtam elviselni a hideget, (a főnököm pedig a villanyszámlát), hozott egy gázpalackkal működő konvektort. (Egy KIEMELTEN TŰZVESZÉLYES ÜZLETBE!)
A kedves ügyvezető beüzemelte, majd elment. 
Kb. fél órai működés után szédelegtem, fájt a fejem (ami rám egyáltalán nem jellemző), és éreztem a gáz szagot, így kikapcsoltam és felhívtam: Ezt én nem vagyok hajlandó használni, mert több, mint valószínű, ereszti a gázt! 
Telefonon megmagyarázta, hogy ennek ilyen szaga  van, ez teljesen természetes! (Nem hittem neki!) Másnap bejött, és elvitte.
Nem csak a tetőn nem volt szigetelés, a bejárati vas ajtó mellett is minimum egy centis rések "tátongtak", így ha fújt a szél, szinte porban és falevélben úszott az egész hely!

Most pedig pár szó a biztonságról...
Ebben az épületben, mint már írtam, teljesen egyedül dolgoztam, se vészcsengő, sem kamera, tehát, ha bármi történik, ott állok tehetetlenül. (Még egy zárható szekrényem sem volt, ahova a személyes holmimat elrakhattam volna!) Ennek köszönhető, hogy a késöbbiekben bűncselekmény áldozata lettem, ami súlyos anyagi következményekkel járt!

...és a legalitásról:
Egy ilyen épületben (mint később megtudtam), kereskedelmi tevékenység nem folytatható, és legalább ketten kellett volna, hogy legyünk! A hely természetesen semmilyen működési engedéllyel nem rendelkezik! Sem munkavédelni, sem tűzrendészeti oktatás nem volt!
Nem akarok dramatizálni, tudom, hogy a legtöbb helyen ezt elintézik egy pár perces előadással, és egy aláírással, de ezeken a helyeken legalább veszik erre a fáradágot! Nálunk ez kimaradt!
A két fiú, hónapokon keresztül munkavállalási engedély nélkül dolgozott, mivel nem magyar állampolgárok, és a tegnapi posztban már írtam, hogy egy kollégát be sem jelentettek!
Szinte biztos vagyok benne, hogy az én bejelentésemmel sem volt minden rendben, mert nagyon nem akarják kiadni a kilépő papírjaimat, pedig úgy gondolom, hogy a történtek után, mindkettőnknek az lenne a legjobb, ha végre elválnának az útjaink!

De ezekről majd a következő bejegyzésben...

3 komment

Címkék: cég szcientológus legális


2008.04.20. 12:35 Tündér Mese

Munkatársi kapcsolatok, azaz építsünk csapatot

Ha valaki azt mondja: csapatot akar kovácsolni a munkatársakból, akkor az, számomra azt jelenti, hogy minden hátteret, és lehetőséget megad ahhoz, hogy a kollégák jó kapcsolatot alakítsanak ki egymással, hogy összedolgozzanak, jól érezzék maguka a munka közben, és esetleg olyan kötelék is kialakuljun köztük, hogy akár munkaidőn kívül is szívesen összejárjanak!
Hála az égnek, sok munkahelyemen ez adott volt, és elmondhatom, hogy ha összefutok olyan emberrel, akivel mondjuk közel 8 éve dolgoztam együtt, (ami az életkoromhoz képest elég szép idő), akkor ma is ugyanúgy be tudunk ülni valahova egy kávéra, beszélgetni, mint annakidején!

Hogy könnyebb legyen leírni, és természetesen nyomon követni a dolgokat, ezért úgy döntöttem, fantom neveket találok ki a volt munkatársaimnak.
Az ügyvezető legyen Dezső,
a volt ügyvezető, aki decemberben visszajött, Jenő,
a kolléganő, (aki az irodában dolgozott), Rózsi,
a kolléganő, (aki a másik üzletben dolgozott), Joli,
és a két fiú, (akik egyébként a narkonon kezelésében állnak), Béla és Józsi.
Volt még egy üzletvezetőnk, aki egyébként egyik napról a másikra kilépett, ő legyen Kázmér, illetve, aki utánna jött, Rudi.

A kezdetek: Mivel egyedül voltam egy újonnan elindított üzletben, ezért napi kapcsolatot csak telefonon, vagy msn- en tartottam a többi munkatárssal. Joli, a szó szoros értelemben az anyukám lehetne, ezért nem nagyon beszéltünk. Ő ugyanis nem szereti kezelni a számítógépet, és én nem akartam ezt ráeröltetni. Csak akkor telefonáltam, ha valami fontos kérdésem akadt, így vele nem kerültem közeli kapcsolatba!
Rózsival viszont annál inkább! Tényleg sokat dumcsiztunk, és én néha még a legszemélyesebb dolgaimat is megosztottam vele. 
Egyik nap nagyon szótlan volt, mire kiderült, kiloptak a kasszájából egy nagyobb összeget, és ezért Dezső kirúgta! Csak decemberig marad, míg nem találnak a helyére mást!
Nagyon sajnáltam, kifaggattam, hogy történt az eset, és teljesen egyet értettem vele abban, hogy őt nem terheli felelősség, ugyanis nem egy zárható helyről vitték el a pénzt, és mivel ő csak a dolgát végezte, nem lehet megbüntetni!
Még azt is felajánlottam, hogy beszélek Dezsővel, de ő kért, hogy ne, azzal csak rontanék a helyzeten, így befogtam a számat.

Egy nap Kázmér szólt, hogy ne a "saját" üzletembe menjek, hanem Joli helyére, mert aznapra cserélünk. Persze ezzel semmi gondom nem volt, még örültem is neki, mert az már egy bejáratott hely volt, és valamivel nagyobb forgalomra is számíthattam, mint amit én tudtam eddíg hozni!
Joli meglepetésemre kétszer is felhívott, beszélgettünk egy keveset.
Délután Dezső (többszöri kérésre,) behozta a fizetésemet, amit egyébként így is 5 nappal késöbb kaptam meg, mint kellett volna. Néhány perc beszélgetés után közölte: Joli ma nagyon panaszkodott, mert sokat kellett takarítania a másik üzletben, helyettem...
Kiakadtam! Tudni kell, hogy az üzletben nem volt szigetelés, és mivel egy forgalmas főút mellett található, ezért állíndóan minden tiszta por volt, még akkor is, ha kétszer takarítottam egy nap. Ezt persze közöltem Dezsővel is, és azt is, nem értem, hogy Joli miért nem nekem szólt, ha ilyen problémája van, hisz kétszer is felhívott!
Nem tagadom, mérges voltam, mert az ilyen magatartás, tőlem nagyon távol áll. Nekem ha bajom van valakivel, akkor azt eslősorban vele beszélem meg, és ha végképp nem sikerül jobb belátásra bírnom, akkor megteszem a következő lépést!
Ezek után vártam, hogy Joli nekem is szól, de erre nem került sor!

Kb. egy héttel késöbb, kellett volna valami az üzletbe. Ezért Kázmért kellett hívni, de nem tudtam elérni. Telefonáltam  Rózsinak, mire közölte: Kázmér már vagy egy hete nem dolgozik nálunk. Ledöbbentem, de legfőképpen azon, hogy ezt vajon miért nem közölték?!
Helyette vették fel Rudit, akivel talán háromszor találkoztam.

Decemberben volt az első munkatársi gyűlés, ahol közölték, Jenő visszajön a céghez, Rózsi pedig marad!
Akkor még nem tudtuk, ez milyen következményekkel jár!
Felköszöntöttük egymást karácsony előtt, ahol elég jól szórakoztunk, és talán ez volt az első alkalom, hogy Jolival hosszabban elbeszélgettünk. Innentől kezdve megváltozott a kapcsolatunk, nagyon megtaláltuk a közös hangot! Ennek nagyon örültem, mert szeretek jóban lenni a körülöttem lévő emberekkel. És ennek köszönhetően kezdett felnyílni a szemem.

Jolival naponta beszéltünk minimum fél órát, és figyelmeztetett, vigyázzak Rózsival, mert ő az aki, jelentéseket ír rólunk, és bármi, amit neki mondunk, olyan, mintha Dezsőnek, vagy Jenőnek mondanánk! Nem nagyon rázott meg a dolog, mert mindíg nyíltan vállalom a felelősséget a tőlem elhangzott dolgokért, de azért eszembe jutott, mikor bizalmamba fogadtam Rózsit, és személyes dolgokat kotyogtam ki neki.
Joli vallásos nő lévén felhívta a figyelmemet a szcientológiára, és talán látta, hogy elég befolyásolható ember vagyok, ezért kért, olvassak utánna.
Megdöbbentem anafeb blogján, és az összes olyan cikken, amit a témáról találtam.
Már régebbről ismertem az ARK- t, a tónus skálát, és ezeket tényleg lehet működő technikának nevezni, de észrevettem a többi összefüggést a céggel, és a "csörcsel" kapcsolatban.
Körübelül ekkor indult az áskálódás, ami Joli és ellenem irányult!
Majdnem minden nap felemlegették a takarításos sztorit, (mindkettőnknek), és egyre csak azt kérdezték, mi a bajunk egymással, miért nem vagyunk jóban?!
Hiába feleltük mindketten erre azt: "hogy mi jóban vagyunk", és "hogyne tartanánk a kapcsolatot, hisz ekkor már volt, hogy órákat beszélgettünk telefonon", mintha meg sem hallották volna.
Ezt persze Jolival is rendszeresen kibeszéltük, és mindketten ugyanarra a következtetésre jutottunk: FELTETT SZÁNDÉKUK, HOGY ÖSSZEVESSZÜNK!
Már tiszta volt, hogy Rózsinak el tudták adni L. Ron Hubbard okosságait, és ő teljesen megváltozott velem szemben is! Ingerülten beszélt, sőt utasított, ha beszéltünk és ez persze nem tetszett!  (Ma ő az, akinek én vagyok a legnagyobb ellenség az egész világon! :P )
Joli már ott tartott, hogy ha mégegyszer beszól neki, akkor leüti! Én igyekeztem nyugtatgatni, de teljes mértékben megértettem.

Mivel a munkatársi gyűlés rendszeres lett, és kötelező (minden héten), Jolival megegyeztünk, fizetés emelést kérünk, hogy legalább a szabadidőnkből elvett időt fizessék meg! Persze minden héten kaptunk valamilyen ígéretet, de ezekből egy sem lett beváltva!
Egy nap azonban kiderült, a fiúk is elégedetlenkednek, sőt "lázadnak"! Béla (aki sokkal közvetlenebb volt, mint Józsi) elmondta, hogy mik a problémáik, így Joli és én is megosztottuk velük a sajátjainkat! Béla elhatározta, most ő hív össze egy munkatársi gyűlést, ahol kitálalunk! Ezt mi is helyeseltük.
Aznap, mikor lett volna az ominózus megbeszélés, Dezső beállított Jolihoz, és számonkérte tőle, hogy mi ketten miért "lázítjuk" a fiúkat! Mert egyébként ő beszélt velük, és kiderült, Bélának, és Józsinak semmi baja nincs a rendszerrel, sem a fizetéssel, csak a mi hatásunkta nem végzik rendesen a dolgukat! Erről persze én azonnal értesültem, és felkészültem a nagy beszélgetésre, ami nem is váratott magára!
Dezső engem is számon kért, és hozzátette: hiába panaszkodunk a fiúknak, a dolgokon úgyis csak ő tud változtatni. Jött a nevetséges kérdés: "Miért nem neki szólunk?"
"Először is: ha valaki panaszkodott, az Béla, és Józsi volt, mi csak hozátettük, nekünk sem tetszenek dolgok, és igenis, vagy százszor szóltunk Dezsőnek, aki mindíg megígért valamit, de aztán sehogy nem akarta betartani! És mi az, hogy miattunk nem teszik rendesen a dolgukat?? Én attól, hogy problémáim voltak, még maximlisan elvégzem a feladataimat!"
Nevetséges volt az egész, de legfőképpen az, hogy Dezső sehogy sem akart a szemembe nézni!
Ja, és mielőtt elfelejtem: Rudi az új özletvezető, szintén egyik napról a másikra eltűnt, amit megintcsak nem Dezsőéktől tudtuk meg, hanem úgy, hogy Rudi felhívta Jolit, és elárulta: 2 hónap alatt sem jelentették be, a számítógépeken ellenőrzik, hogy milyen oldalakat bőngésztünk, szóval figyeljünk oda!

Rájöttem, a módszerük a következő: Ha az összes munkatársnak ugyanaz a problémája, akkor nem egyszerre ültetik le őket, hogy megbeszéljék, hanem külön, külön, mert így nem tudják egymást támogatni! És persze, hogy nem nehéz egy gyenge jellemű, drogos embernek "letörni a szarvát"!
A sorból csak Joli és én lógtunk ki. A mi szánkat nem tudták betömni mellébeszéléssel, ígéretekkel, Ronnal, de még fenyegetéssel sem. 

Sajnos mióta eljöttem,  Jolival csak egyszer beszéltem , és csak remélhetem, hogy nem hisz el mindent, amit Dezsőék állítanak rólam. Az igaz, hogy direkt nem hívom, mert nem akarok neki ezzel gondot okozni, és megértem, hogy ő még mindíg állja a sarat, hisz már rég nem 20 éves, és bizony nehéz az állás keresés!
Ezzel élnek vissza, és próbálják sakkban tartani az embert!

Nálam nem jött be!

4 komment

Címkék: cég csapat kapcsolatok


2008.04.19. 13:10 Tündér Mese

Rövid kapcsolatom egy szcientológus céggel

Azthiszem, nevezhetem rövidek a náluk töltött időmet, de mivel az idő szubjektív, számomra ez mégis nagyon hosszúnak tetszik...
Hogy miért? Megrpóbálom összefoglalni!

A kedves ügyvezető rögtön egy tesztel indított, amit ugyan furcsállottam, de szó nélkül kitöltöttem, hisz kellett az állás, és amúgy is sok tesztet kitöltöttem már csak úgy kedvtelésből, hát ezt miért ne tehetném?! Csupa fura kérdés: "Szoktál fütyürészni, dúdolgatni?", "Mennyire foglalkozol a halál gondolatával?", "Álltál e valaha pszichiátriai kezelés alatt?" és még sokáig sorolhatnám, hisz a tesztben 200 kérdés szerepelt. Magamban még derültem is egyet, mert szerény személyem még soha nem találkozott olyan emberrel, aki egy interjú alatt közölné: "Nem sok kedvem van élni, amúgy is idegbeteg vagyok, és hát, dögöljön meg mindenki!"
A kérdések persze "beugratósak" voltak, hisz többször feltette más megvilágításból ugyanazt a kérdést. Na, de rajtam ilyenek nem fognak ki!- gondoltam, és szépen megválaszoltam mindet! Közölték, hogy ha kielemezték, felhívnak, és akkor kiderül, akarnak e alkalmazni.
Miután hazaértem, csörgött a telefonom, fel vagyok véve. "Bizonyára jól sikerülhetett, ha ilyen hamar döntöttek."- gondoltam, de örültem is!
A teszteredményről sem akkor, sem máskor nem kaptam felvilágosítást, de nem is nagyon izgatott, hisz "átmentem" a vizsgán, és ez volt a lényeg!
Határozott idejű szerződést kötöttünk, akkor még nem is sejtettem, hogy ez nem volt a legokosabb megoldás.

Az első pár hónap visonylag nyugiban telt, azt leszámítva, hogy hideg volt, mert az épület nem volt normálisan leszigetelve, és a 2 db konvektor, amit felraktak, gyakorlatilag semmit nem ért! Valahogy eltelt a 3 hónap próbaidő, és én még mindíg azzal nyugtattam a családomat, és a páromat, (akik már rég felháborodtak, hogy milyen körülmények között dolgozom), hogy ne nyaggassanak, örülök, hogy dolgozom!
(Előtte sajnos egészségügyi okok miatt hosszabb ideig nem dolgozhattam, talán egyszer majd erről is írok...)

Decemberben kezdődtek az újítások!

Statisztika vezetés: Körübelül 3 helyen kellett vezetni ugyanazokat az adatokat, ami ugyan az időnkbe belefért, de sehogy sem értettem miért kell gyakorlatilag minden adatot összegyűjteni az emberekről, akik beléptek az üzletbe! Jóformán még azt is számon kellett tartani, hogy milyen ruhában voltak. Persze logikus dolgokat is fel kellett tűntetni: mit kerestek, milyen hírdetésre jöttek stb.
Akkor lett elegem belőle, mikor kiderült, én vezetem, mint a hülye 3 helyre is, de a főnököm rendszeresen rákérdezett olyan dolgokra, amik hetekkel azelőtt voltak, tehát egyszer sem nézte meg, hogy mit írtam össze! Bosszantott! "Ha én veszem a fáradságot, hogy írjam, legalább utánnanézne!"
Minden csütörtökön zárás, egy kolleganő pedig összeírta a személyreszóló statot!

Kötelező munkatársi gyűlés: Minden pénteken be kellett menni az irodába zárás után, gyakorlatilag órákat vettek el az esténkből, a semmire. Ha valami értelmét láttam volna, egy szót sem szólok, de nem igazán értettem, ha az ügyvezető átveszi a marketing tevékenységet, akkor miért velünk akarja megcsináltatni?! Persze esze ágában nem volt az értékes időnket kifizetni, azt állította: "Ez egy csapat, ez az egész cég érdeke!"
Ez mind, szép és jó, én igazi csapatjátékosnak érzem magam, de felhívtam egy apró tényre a figyelmét! Munkaidőn kívül nekem van egy csapatom! Úgy hívják: CSALÁD!
Ezt természetesen ő nem nagyon tolerálta. A fizunk meg amúgy is szánalmasnak volt mondható, tehát azthiszem érthető, hogy nemtetszésünket nyilvánítottuk egy másik kolleganővel! (Hozzáteszem, ekkor már csak mi nem olvastuk nagy lelkesen L. Ron Hubbard könyveit.)

Megvonások: Szerződés szerint heti 2 szabadnappal gazdálkodhattunk, amit decemberben (karácsony előtt) még érthető módon vont meg. Persze azt mondta, a túlórát kifizeti, ez valahogy mégis elmaradt a fizetésről. Karácsonykor kaptunk ajándékot (borítékban), így az ember lánya inkább befogta a száját. A szabadnapok megvonása viszont állandósítva lett! Igaz a szombati nyitvatartást rövidítette, így 2 hetente lehetett kivenni 1 szabadnapot, ami persze semmire sem volt elég!
A szerződésben szereplő juttatások valahogy kiestek, bár emelte az alapbért, mire én szerződés módosítást kértem, amit megígért, de valahogy csak terv maradt! Persze nem jelentett be többre, hiába kértem. 

Kötelező oktatás: Ez volt a legmókásabb! Mivel nem egyeztünk bele, hogy ezt is munkaidőn kívül tartsa, nem volt hosszú életű a dolog. Azthiszem talán kétszer került rá sor! Hogy mi volt benne a mókás? Hmm...
Rendelkezem némi értékesítői múlttal, így résztvettem néhány komoly, és intenzív képzésen. Inteligens, és meggyőző előadók, akiktől tényleg tanulhatott az ember.
Ez meg sem közelítette.
Az ügyvezető, aki gyakran törte a magyart, tagoltan, és lassan beszélt, mintha mi most jöttünk volna ki az óvodából. Sokszor nem mertünk egymásranézni a kolleganővel (akivel egész jóba lettünk), mert attól féltünk, hogy hangos röhögésbe törünk ki! Így csak visszafogottam mosolyogtunk, és kerültük a szemkontaktust!
Érdemleges dologról, itt sem hallottunk!
Nem telt bele sok idő, (talán egy hónap), mire az ügyvezető ismét oktatást akart tartani, ezúttal szigorúan munkaidőn kívül! Persze ekkor is szembeszálltam vele, így tudtam, amint lejár a szerződésünk, könnyes búcsút veszünk egymástól.

Jogosan teszi fel bárki a kérdést: miért nem léptem le előbb?!
A határozott idejű szerződésről én csak annyit tudtam, ha én felmondok a próbaidő után, akkor még be is perelhet!
Nem vagyok jogász, nem ismertem az erre vonatkozó jogszabályokat, hát vártam, hogy leteljen a fél év!
Persze, mikor már sok volt a jóból, utánnaolvastam, és rájöttem, nem eszik olyan forrón a kását!

Folyt. köv.

 

4 komment

Címkék: cég szcientológus


süti beállítások módosítása